Épp a napokban elmélkedtem azon, hogy kedvenc Lackóm (tudjátok a parlamentből az a bácsi akinek nagy a bajusza és szereti a kötelet emlegetni) miért van annyira csendben mostanság. Mire valamivel indokolni tudtam volna hallgatását már meg is szólalt, bár ne tette volna. Most éppen az hagyta el a bajusza alját, hogy ki kellene seggelni ebből a nyugati fertőből, az unióból.
Nem egy hozzáértő közgazdász fejezte már ki aggodalmát egy ilyen lépés következményeivel kapcsolatban. Jelen helyzetben ott tartunk, hogy önköltségen már nincs fejlesztés és beruházás az országban (nincs rá pénz). Ami fejlesztés történik az vagy többségi EU-s támogatásból történik, vagy a multik fejlesztenek (lehet köpködni, hogy ki is viszik a pénzt, de legalább egy pár embernek munkát ad).
Ijesztő a gondolat is, hogy mi történne az országgal, ha a nyugat becsukná kapuit. Az pedig, hogy az EU elvár dolgokat azért az irdatlan mennyiségű delláért, amit bepumpálnak az ország fejlesztésébe, nem egy felsőbb hatalom elleni vétek a meglátásom szerint (nem egymillió ember vérét követelik tankerkocsikban).
Az aggodalmam napról napra nő, és ezek a jelek, amik mostanában érkeznek, nem csökkentik a nyugtalanságom...
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.